Személyiségünket felfoghatjuk egy benzinmotorként, amelynek működéséhez rendszeresen szükség van üzemanyagra. Az ember számára a szeretet jelenti az említett hajtóanyagot, amely lehetővé teszi személyisége kiteljesedését. A házasságban a házastársak feladata egymás „szeretettankjának” feltöltése, az-az a cél a szeretet kölcsönös kinyilvánítása. Talán megéltük már, amikor egy gondosan kiválasztott ajándéknak vagy egy meglepetésként elvégzett házimunkának társunk nem igazán örült. A félreértések és sokszor a csalódások hátterében az áll, hogy szeretetünket nem partnerünk személyre szabott „szeretetnyelén” fejezzük ki. Gary Chapman, amerikai keresztény családterapeuta 20 éves tanácsadói tapasztalata alapján 5 szeretetnyelv típust állapított meg: elismerő szavak, minőségi idő, ajándékozás, szívességek, testi érintés. (tovább…)

Egyszer egy nő, mivel nagyon sietett valahová, szorosan követte autójával az előtte haladó járművet. Amikor annak vezetője a kereszteződésbe érve látta, hogy a lámpák sárgára váltanak, beletaposott a fékbe. A mögötte haladó nő bedühödött. Dudált, kiabált, káromkodott, és még be is mutatott a férfinak. Dühöngése közben valaki kopogtatott az ablakán. Rémületére, felnézve egy rendőrt pillantott meg. A rendőr megkérte, hogy szálljon ki az autójából, és bevitte őt a kapitányságra, ahol leellenőrizték a nyilvántartásban, ujjlenyomatot vettek róla, és bezárták egy cellába.  (tovább…)

Kornya munkája több száz gyülekezetet és munkást eredményezett. Az 1982. évi gyantai bemerítéstől kezdve 1916. évi fugyivásárhelyi bemerítésig kb. 350 bemerítésről tudunk. Ha egy bemerítésre átlag 30 embert számolunk, akkor az összes bemerítettek száma 10-11 ezer körül van.

(tovább…)

Judson Adoniram, Burma misszionáriusa elhívását akkor kapta, amikor egy éjszakát egy vendégfogadóban töltötte. Amikor a tulajdonos a szobájába kísérte megemlítette, hogy a mellette levő szobában egy súlyos beteg, haldokló fiatalember lakik. Judsonban azon az éjszakán többször is felvetődött az a kérdés, vajon a haldokló szomszédja hisz-e Istenben, reménykedik-e a feltámadásban… Reggelre azonban a fiatalember meghalt. Amikor a vendégfogadóstól megtudta a nevét, földbegyökerezett a lába. Kiderült, hogy valamikori iskolatársa volt. Gondolataiban ezek a mondatok forogtak: Halott, halott… Elveszett, elveszett örökre… Ennek hatására abbahagyta körútját és hazatért. Elhatározta, hogy életét a missziónak szenteli.

Fordulatot hozott a baptisták társadalmi megítélésében az 1842-es hamburgi tűzvészt követő baptista segélyakció. Oncken ugyanis tevékenyen kivette a részét híveivel együtt a katasztrófát követő mentés munkálataiból. A tűzvész után pedig a keresztyén szeretet gyakorlásaként imaházuk egy részét felajánlották a hajléktalan tűzkárosultak elhelyezésére. A hamburgi városi tanács ennek hatására megszüntette a baptisták további zaklatását és üldözését. A teljes vallásszabadságot egész Németország területén az 1848-as forradalom hozta meg. Ez a fordulat a baptista misszió térhódításában is éreztette áldásos hatását.

Az angol Birmingham városában egy fiatalember költekező és kicsapongó életmódja miatt súlyosan eladósodott. Azért, hogy adósságait fizetni tudja, további sikkasztásokat és hamisításokat követett el. Attól való félelmében, hogy felfedezik és megbüntetik, végül nem látott már más kiutat, mint hogy elhagyja a szülői házat, és véget vessen az életének.

Abban az időben, amikor Európában még nem járt autó az evangélium egyik prédikátora kerékpárral járta a vidéket, hogy különböző helyeken hirdesse az evangéliumot. A gyülekezetekben arról volt ismert, hogy rendkívül hálás ember, aki háláját nyilvánosan kifejezésre is juttatta imádságaiban. Amikor egy napon kerékpárjával úton volt rendkívüli felhőszakadás érte. Teljesen átázva érkezett ahhoz a gyülekezethez ahol az evangéliummal szolgálni akart. Éppen csak annyi ideje maradt, hogy át tudott öltözni, mert azonnal fel kellett mennie a szószékre. Az egész gyülekezet tudta, hogy bőrig ázott, és feszülten várta, hogy vajon aznap miért fog hálát adni. A hallgatók nagy meglepetésére és szégyenkezésére a prédikátor ezekkel a szavakkal kezdte bevezető imáját: Köszönöm neked, hogy nem minden nap esik úgy az eső, mint ma. (J. Langhammer: Példázatok, igaz történetek.Evangéliumi Kiadó, 2002)

Volt egyszer régen egy király, aki a kor szokása szerint udvari bolondot tartott. Ennek joga volt ahhoz, hogy megmondja az igazat a királynak és a fejedelmeknek akkor is, ha az keserűen esett nekik. Egyik nap a király egy arany csengettyűvel ellátott ezüst bohócpálcát ajándékozott a bolondnak és azt mondta: „Biztosan te vagy a legnagyobb bolond a világon. Ha egyszer egy tőled is nagyobb bolonddal találkozol, annak add tovább ezt a pálcát.” (tovább…)

Egyszer egy fiatalember sokáig tartózkodott külföldön, s amikor hazajött, az édesanyja a falusi kicsi házban mindent elkövetett, hogy szíve teljes szeretetével fogadja a fiát. A kedvenc ételét főzte, – és ahogy mondani szoktuk: a szívét tette volna ki a fogadására. És amikor a szép szál fiú megérkezett, ez volt az első kérdése: mi van enni? Elétette az elkészített ételt, ő pedig fogta a tányért, kiöntötte és azt mondta: ez magának étel? (Cseri Kálmán)

Egyszer egy fiatalember sokáig tartózkodott külföldön, s amikor hazajött, az édesanyja a falusi kicsi házban mindent elkövetett, hogy szíve teljes szeretetével fogadja a fiát. A kedvenc ételét főzte, – és ahogy mondani szoktuk: a szívét tette volna ki a fogadására. És amikor a szép szál fiú megérkezett, ez volt az első kérdése: mi van enni? Elétette az elkészített ételt, ő pedig fogta a tányért, kiöntötte és azt mondta: ez magának étel? (Cseri Kálmán)